Tragédia a csuklómon

Meg fog halni az óraszíjam.
Széles repedés testén, mely
Hamar kettétöri rövid
Életét.

Nem szenved sokáig. Ide-oda
Hajlik majd megadja magát
A kínzó világ égõ
Fájdalmának.

Elveszti értékeit, s üresen
Száll a végtelenben, miközben
Helyén már ott a
Következõ...

(1996 ősz)

Szabad kényszer

Úsznak a felhõk Pest felé
Az egyik, mintha visszanézne
De látom, hogy csak menekül
A szél elöl...

(1997, a gólyatábor előtt)

Álom

Halvány fénysugár vagyok
Mely egy csillagról indult
Átszelt millió fényévet
És gyöngéden rádhullt
Messzirõl jött s érezte
Itt megpihenhet
És megismerheti
Az igaz, forró szerelmet
Betakart a fényem
Apró ponttá váltam
Egy láthatatlan görbén
Tested fölé szálltam
Lecsúsztam egy szôke hajszálon
Elmerültem szemed kék tengerében
Kiúsztam a bársonyos partra
És megmártózva édes ajkad ízében
Folytattam utam
Hozzád simultam merészen
Én, a halovány fény még soká
Elidõztem jónéhány testrészen
Majd táncolni kezdtünk egy
Örök, hosszú táncot
Csak forogtunk, forogtunk
A testünk egynek látszott
S mi csak fogtuk egymást
Mint akik soha el nem válnak
Ajkaink egymást kérdezték
S mohón ittuk a választ
Szerelmet táncoltunk
Mely már soha el nem múlik
Csend van, senki sem szól.
Hangszerén az univerzum játszik

(1998 tavasz)

Egy élet...

"...Every day sends future to past
Every breath leaves me one less
to my last..."
(Dream Theater)

Az öregember fáradt szemekkel nézte a szegényes viskó sarkában lobogó tüzet. Odakint már a metszõ novemberi szelek fújtak; észak hidegét hozták erre a békés tájra, ahova már évek óta senki sem tette be a lábát rajtuk kívül.

Egyedül volt. Teljesen egyedül. A kicsiny falu, mely tízegynéhány évvel ezelõtt még élettel, fiatalsággal volt teli, most az öregség és az elmúlás falva lett. Két éve volt itt utoljára halotti ünnep, azóta az öreg egyedül élt abban a kis házban, melyben majd egy évszázaddal korábban megszületett.

Megint eltelt két hét. Az öregember egyre fáradtabbnak érezte magát. Nem sokat foglalkozott már az élet dolgaival, csak néha gondolt rá, hogy õ a falu utolsó élõ lakója. A többiek, nos õk már a másik oldalon vannak...

December közepén már tudta, hogy nem sok van hátra az életébõl. Elõkereste azt a keményfából készült koporsót, melyet még a múlt nyáron készített magának. Készült a halálra. Tudta, hogy el fog jönni az a pillanat, ami után minden megszûnik számára létezni, és ami után õ is minden számára megszûnik majd...

Lefektette a koporsót a földre, és szalmát tett az aljára. Arra rongyokat terített, és ráfeküdt a kész fészekre. Végignézett kis házának plafonján, és felkészült a halálra. Elgondolta, hogy milyen lehet megszûnni; eltûnni a világból, és átadni testünket az Anyagnak. Vajon mi jöhet utána? Örök öntudatlanság? Vagy tán egy jobb lét? Vagy egyik sem? Ilyen gondolatok közt aludt el, a földön fekve egy durva koporsóban, szalmán és rongyon...

Arra ébredt, hogy még mindig él. Meg akart mozdulni, de nem tudott. Ereje végén járt már, és biztos volt benne, hogy nem látja meg a másnapot. A kelõ nap besütött kicsiny ablakán, és fényárba burkolta a haldoklót.

Az öregember délelõtt fél tizenegy után pár perccel halt meg. Harminc évvel késõbb egy arrajáró expedíció talált rá a kísértetfalura, ahova csak a novemberi szél hozza el minden évben az Észak hidegét...

(1996)

Despite the fact that we only had four workdays it has been quite a busy week. My girlfriend's 5 year old brother was in hospital because of an orthopaedic surgery on his ankle. He almost died after birth due to his blood-sugar level being zero and nobody noticing it until it was almost too late. He survived but due to a minor brain damage he cannot use his left side as efficiently as his right. His leg was operated on Monday to allow him to move more freely but he will remain in bed for a month because his leg is in cast. At least they are at home now - he spent too much of his first two years in hospitals to like them.

StarOffice 8 PP2 Hungarian version master cds have arrived on Tuesday: the retail boxes are in manufacturing. I have high hopes for this project - I was sending out emails requesting this localization for so long and to so many management folks I cannot really count them all.

On Wednesday we had a national holiday. In 1848 Petőfi and his young, enthusiastic fellows decided to rebel against the Habsburgs on this very day (15th of March).

On Thursday I slowly and quietly turned 27. It doesn't feel different. Yet.

Oh, and I'm off to Prague on Sunday. I'm attending a technical course on SeeBeyond Sun Java System Integration Suite. It will be a 5 hours drive, so I'm preparing a number of CDs to listen to (although the highway between Brno and Prague is not CD player friendly at all...

My week long absence from Hungary resulted in me completely forgetting about the political climate the coming April elections brought upon us. Now that I'm back it's getting more and more awkward each day. The only good news: our political powers have finally started using the Internet for their goals: for example prime minister Ferenc Gyurcsány started his own blog updated daily and also allowing people to leave comments.

The black side of using the internet for political goals: a few weeks ago the right wing party (Fidesz) was accused of breaking into an internet facing system of the left wing party, MSZP illegally downloading campaign materials from the server. Evidence from the server logs showed they actually did brake in. Three young supporters of Fidesz were held accountable for the act.

Also news report that the Szeklers of Transylvania decided they've had enough of their leaders' talk and they are to come together on the 15th of March (national holiday in Hungary remembering the revolution of 1848-1849) at Székelyudvarhely to declare an Autonomy of Szeklers inside Romania. Considering the fact that no territorial autonomy was ever given peacefully to minorities in Europe (not even for the Germans living in South Tirol in Italy) I fear the worst to come.

And last but not least H5N1 is here in the neighborhood. I drive every day to Budapest through an area where authorities have already found a dead bird carrying the virus.

2006 is an interesting year...

We went on a short trip with my girlfriend last week to London. It was fun although we've walked so much I could barely stand on my feet at the evenings. Four full days were enough only for Madame Tussaud's, London Eye, National Gallery, Oxford street, the Tower and the change of guards at the Buckingham palace - so I think we'll have to go back another time to visit more of the sights...